Mi történik, amikor a kutya „rosszul viselkedik”? Miért nem tud sok gazdi nemet mondani – és mi köze ennek a gyerekkorból hozott mintákhoz? „A kutyázásban is ugyanazokat a kapcsolati dinamikákat játsszuk újra, mint a hétköznapokban” – mondja Nóra, aki szerint nem a kutyákkal van a legtöbb munka, hanem a gazdikkal. Mert a kutya csak azt csinálja, aminek eredménye van. És ha a gazdi csak akkor szól hozzá, ha ugrál vagy ugat, akkor az a kutya „jól” viselkedik – a maga szempontjából.
Az adás során beszélünk arról is, hogyan változtak meg az elvárások a kutyaiskolákkal szemben, miért fontos, hogy a kutya tudjon unatkozni és egyedül lenni, és hogy milyen veszélyeket rejt, ha a kutyát gyerekpótlékként kezeljük. „A kutyának nem ugyanaz kell, mint egy gyereknek” – hangsúlyozza Nóra, aki szerint a szeretet nem zárja ki a határokat, sőt: attól lesz igazán biztonságos a kapcsolat.
A beszélgetés legfontosabb felismerése, hogy a kutya viselkedése nem önálló döntés, hanem válasz a gazdi viselkedésére. A kutya azt csinálja, amire figyelmet és visszajelzést kap – akkor is, ha az a viselkedés a gazdi számára épp zavaró. Ha például a gazdi csak akkor néz rá, amikor a kutya ugrál vagy ugat, a kutya azt tanulja meg: így tud kapcsolatba lépni vele. Ezért van az, hogy sokszor épp a „problémás” viselkedést erősítjük meg – akaratlanul.
