Kata évekkel ezelőtt egyszerűen csak nem akarta otthon hagyni a kutyáit – mostanra viszont kiderült: segítőtársai lettek. Csoportos és egyéni helyzetekben is jelen vannak, oldják a légkört, jeleznek – és gyakran előbb mutatnak rá egy problémára, mint maga a kliens.
„A kutyák nem játszmáznak. Nem manipulálnak. Ők csak reagálnak – és pont ettől olyan erősek a visszajelzéseik.”
Az adásban szó esik az állatasszisztált terápiáról, a jelenben élésről, a vezetői működésünkről – és arról is, hogyan vihetjük át a kutyánkkal való kapcsolatból tanultakat az emberi kapcsolatainkba. Mert ahogy Kata mondja:
„az érzések az iránytűink – és a kutyák ezeket olvassák le rólunk 0–24-ben.”
És miközben a kutya egyszerre biztonságos tér és tükör, Kata egyértelművé teszi: a munka nem áll meg a rendelő küszöbén. A cél az, hogy amit megtapasztalunk ebben az érzelemvezérelt, őszinte viszonyban, azt merjük továbbvinni – a párkapcsolatainkba, a családunkba, a munkahelyi viszonyainkba. „A kutya a pszichológus – csak nem beszél” – mondja Kata –, de éppen ezért néha élesebben szól, mint bárki más.
