Köszönjük, hogy elfogadtad az interjú megkeresést, sokan a követőink közül ismerhetnek már titeket, hiszen nagyköveteink vagytok. A legkiemelkedőbb számunkra is az volt, mikor meséltél a törökországi élményeitekről, na de ennyire nem szeretnék előre rohanni. Mi inspirált arra, hogy a családi- és munkakutyák nevelésével és kiképzésével foglalkozz? Tudtad már kiskorodban is, vagy később jött ez az irány?
Abszolút később jött. A saját kutyáimmal mindig sokat foglalkoztam. Velük agilityztem. A BME építészmérnöki karára jártam, amikor az egyik szomszédom segítséget kért a németjuhászával. Félév múlva azon kaptam magam, hogy már 4-5 kutyával foglalkozom, mert közben adták tovább a nevem és borzasztóan élveztem! Gyorsan rájöttem, hogy nem az építészet lesz az én utam.
A 2023-as törökországi földrengéshez a mentőcsapattal ti is utaztatok, ráadásul első csapattal földi úton, míg utána repülővel tudott menni. Mesélj erről kérlek, hogyan tudtad felkészíteni Ninját, mire kell figyelni, mennyi időtök volt összekészülni miután kaptátok a telefonhívást? Milyen volt részt venni a mentési műveletekben?
Ninja felkésztése tulajdonképpen kölyökkorától folyik. Kezdve a szocializációjával, mellette nagyon sok mesterséges romot ismertettem meg vele Európában, hogy megtanuljon egészen változatos körülmények között dolgozni. Rendkívül fontos a kutya fizikai felkészültsége is, amiben fontos szerepet játszik a megfelelő táplálkozás, az állóképesség és egyensúlyérzék szinten tartása edzéssel. Mivel tagjai vagyunk a nemzeti speciális kutató-mentőcsapatnak (HUNOR-nak), a földrengés napján reggel 7-kor már kaptuk a hívást a készenlétről, ami azt jelenti, hogy ekkor már összerakod a felszerelésed és mindent, amit magaddal fogsz vinni. Ilyenkor még van több óránk, mire behívnak a bázisra. A károsult országnak el kell fogadnia a segítség nyújtásunkat, adminisztrációs és logisztikai feladatokat kell ellátni, hogy egy csapat egyáltalán elindulhasson segíteni és itt nem csak kutyás keresőkről beszélünk, hanem van mellettünk technikai csapat, aki elvégzi az áldozatok kiszabadítását és egy eü-s csapat, aki elsősorban a csapat ellátásáért felel, de az áldozatok állapotának stabilizálását is elvégzik, hogy kórházba szállíthatóak legyenek. Ezalatt te elviszed a kutyád az állatorvoshoz egy gyors kivizsgálásra és bepecsételteted az útlevelébe, hogy egészséges és készen áll az utazásra.Ezután várakoztunk a vezetők döntéshozatalára, ami az volt, hogy a HUNOR-ral csak 2 kutyást visznek ki, azt is a hivatásos állományból, mi pedig civilként dolgozunk ott. Ezalatt a Budapest Mentőszervezet is elkezdte a felkészülést az utazásra. Nekik is szükségük volt kutyás keresőkre, így végül velük jutottunk ki Törökországba. Ők másnap reggel indították a csapatot földi úton. A munka a kárhelyszíneken, nagyon megterhelő volt nekünk is és a kutyáknak is. Rendkívül nehéz volt mozogni a romokon, nappal és éjszaka is dolgoztunk, így nagyon keveset aludtunk. Kint igyekeztem csak a munkára koncentrálni, így kizártam azokat az érzelmeket, amik feltörhettek volna az elhunytak látványától, az összetört rokonoktól, a sokkos állapotban lévő túlélőktől vagy az aggodalomtól, hogy a Ninjának ne essen baja. Persze, amikor hazajöttünk ennek megvolt a böjtje. Ninját szerencsére érzelmileg nem bolygatta meg ez a misszió. Egyszerűen csak nagyon elfáradt a sok munkától, de ahogy kialudta magát, a régi volt.
Hogyan találkoztál először a mentőkutyák világával? Mi a legnagyobb kihívás a mentőkutyák kiképzésében és a velük való munkában?
2012-ben az USA-ban, Ohioban jártam egy kutya trénereket oktató iskolába. Ott tanultam a mentőkutyákról. Amikor hazajöttem, kerestem egy mentőkutyás egyesületet és az akkor 7 éves kutyámmal belecsöppentem ebbe a világba, ami aztán elég gyorsan mélyre szippantott. Egyértelműen a szocializáció a legnehezebb a képzésükben. Próbáljuk őket minden helyzethez hozzászoktatni, amivel a munkájuk során találkozhatnak, de még így is akadhatnak olyan szituációk, ami váratlan lesz a számukra. Ilyenkor csak arra a bizalomra hagyatkozhatunk, amit magunk felé kiépítettünk bennük. Komfortosnak kell lenniük azzal, hogy bemásszanak szűk helyekre, magabiztosan kell mozogniuk instabil felületeken vagy a magasban, nem félhetnek váratlan zajoktól, munkagépektől, tömegtől. Mindemellett nagyon fegyelmezettnek kell lenniük, mert előfordulhat, hogy macskák vagy más állatok mászkálnak mellettük a romokon és nekik továbbra is a keresésre kell koncentrálniuk és, ha hívjuk őket, azonnal oda kell jönniük hozzánk.
Mi volt a legemlékezetesebb pillanatod a mentőkutyás munkád során?
Ez nem egy pillanat volt, hanem az egész törökországi misszió. Eszméletlen visszacsatolás volt, hogy jó alapokra építettem a Ninja képzését. A végtelenségig bízik bennem, tudja a dolgát, szereti csinálni és sokkal nagyobb állóképességgel és kitartással rendelkezik, mint azt gondoltam.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve a mentőkutyázás terén? Milyen képzéseket csináltatok közösen, és milyen tervek vannak a jövőre nézve?
Ninja most májusban újította meg a nemzetközi bevethetőségi vizsgáját (Mission Readiness Test), ami az International Rescue Dog Organization legnehezebb megmérettetése ( szerkesztői kiegészítés: a képen látható Ninja és Viki a vizsgát követően). Ezzel 4 ilyen vizsgával rendelkezik, kettő terület kutatásban (erdőben keresés) és kettő romkutatásban. Ezek a vizsgák 2 évig érvényesek és rendkívül nehezek. Nem csak a kutya képességeit tesztelik, hanem azt is, hogy a felvezetője, hogyan old meg különböző szituációkat a keresés során és, hogy egyáltalán hogyan tudnak együtt dolgozni. A felvezető odafigyel-e a kutya biztonságára, hogyan ossza be a kutya energiáit, stb. Jelenleg Ninja az egyetlen kutya Magyarországon, aki 4 MRT-t tudott megcsinálni. A következő nagy falatunk szeptemberben lesz, a Mentőkutya Világbajnokság Finnországban, ahol területkutatásban fogunk indulni.
Mit ajánlanál azoknak, akik szeretnének mentőegyesület tagjai lenni vagy mentőkutyás kiképzésbe kezdeni? Hol érdemes elkezdeni, milyen típusú gazdiknak, és kutyáknak ajánlod?
Mindenképpen szükségük lesz egy csapatra, egy mentőkutyás egyesületre, akikkel együtt tudnak tréningezni. Ezt egyedül nem lehet csinálni. A gazdinak legyen nagyon sok szabadideje, mert egy jó mentőkutya felépítése rendkívül sok idő és munka. A gazdi legyen komfortos azzal, hogy erdőben kell elbújnia és egyedül várakoznia a csapattársai kutyáira, amikor keresik, hiszen ők is ezt fogják tenni az ő kutyájának fordítva. Amikor romon tréningeznek szűk, sokszor poros, pókhálós helyekre kell bekúszni. Mindezt hidegben, melegben, esőben, sárban és hóban is. Mindenkinek feszegetve lesz a komfort zónája. Egy jó mentőkutya alapanyag imádja az embereket, a többi állatot, semmitől sem fél és imád labdáért vagy kajáért dolgozni. :)
