Először is köszönjük, hogy elfogadtad a felkérést, többen ismernek Titeket, hiszen nagyköveteink vagytok, de kérlek, mutatkozz be, és mesélj egy kicsit magatokról. Mióta van veled Rufus, és milyen személyiségű kutya?
Rufusszal már lassan 6 éve, hogy együtt bandázunk a mindennapokban, és kipróbálunk minden kutyás dolgot, amit csak lehet! Legyen szó K99 ügyességi vizsgákról - amelyekből már sikerült a legmagasabb, 9-es szintet is teljesítenünk - pullerről, közös futásról, kirándulásról, kutyasulis bemutatókról vagy akár dog dancingről. Az utóbb említett sportban találtunk egyébként meg igazán magunkat, amiben hamar tudtunk közösen sikereket elérni. Azonban egy sportsérülésből adódóan sajnos egy időre pihenő pályára kellett helyeznünk ezt a közös tevékenységet, de néhány hónapja újra visszatérhettünk a “táncparkettre”!
A különböző sportok mellett a hétköznapokban bejár velem az irodába dolgozni, úgyhogy Rufus gyakorlatilag “emotional support animal”-ként is tevékenykedik.
Rufus egyébként egy igazán ravasz kisróka, aki nagyon szeret új dolgokat tanulni és felfedezni, így ennek minél többet igyekszünk a vőlegényemmel, Balázzsal eleget tenni. Emellett egy igazi egyéniség, aki többnyire egy önérzetes, fenséges rókaúrként viselkedik, de azért megvannak a fura, mégis borzasztóan szórakoztató heppjei.
Hogyan ismerkedtetek meg a dog dancinggel, és mi volt az, ami vonzott benneteket ebben a sportágban?
Rufusnak nagyon szeretek új trükköket tanítani, ezért mindig is figyelemmel kísértem az ilyen irányultságú kutyás sportokat, lehetőségeket. A dog dancing mire eljutott hozzám és elkezdtünk egy alapozót, addigra már az ügyességi vizsgák közepén jártunk, a kettő pedig sokszor kontraporduktív volt egymásra nézve. Így maradtunk annyiban, hogy először végigcsináljuk az ügyességi vizsgákat, de trükköket addig is minél többet megtanítunk Rufusnak, hogy majd aztán mikor odaérünk a dog dancinghez, legyen miből kűrt kovácsolni. Ez a stratégia olyannyira jól sikerült, hogy az első kűrünket mindössze 7 hét alatt raktuk össze és tanultuk be, úgy jelentkeztünk az első videós versenyünkre 2022-ben kezdő kategóriába ezzel a felvétellel ( szerk.: kattints ide megnézni) , amivel aztán mindössze fél ponttal lecsúszva a dobogó első helyéről, másodikok lettünk. Ez egy hatalmas élmény és meglepetés volt a számomra és a mai napig hihetetlen büszke vagyok Rufusra, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen fantaszikus első kűrt táncolt le velem.
Rufus Instagram és TikTok oldalán egyébként igyekszem minél több hasonló szösszenetet megosztani, legyen szó aktuális aktuális dog dancing gyakorlásainkról vagy akár sima hétköznapjainkról.
Hogyan tudnád elmagyarázni azoknak, akik még nem hallottak a dog dancingről, miért olyan különleges?
A dog dancing egy magas szintű kutyás engedelmes sport, amelyben a kutya és a gazda közötti harmónia és összhang különösen fontos. Ez a sport nagyfokú koncentrációt és precizitást igényel mindkét fél részéről. A cél, hogy a különböző versenyeket a kutya és felvezetője egy előre megtervezett, látványos elemekkel tűzdelt, zenére megkoreografált kűrt mutassanak be együtt. Ami pedig a szépsége, az a nehézsége is, de elmondhatatlan érzés az, amikor tényleg megvan a tökéletes összhang a kutyáddal, amit szavak nélkül, a koreográfia segítségével tudsz átadni a közönségnek.
Milyen kihívásokkal szembesültetek az elején a dog dancing tanulása során, és hogyan sikerült ezeket legyőzni?
A taps nagy mumus a Rókának, teljesen bepörög tőle, az élő verenyeken pedig ebből bőven akad. Ez egy olyan dolog a gyakorlások mellett, amibe muszáj vagyunk időt tenni, mert ez nem az egyik pillanatról a másikra megoldódó nehézség. Igyekszem a hétköznapokban kifejezetten keresni az olyan lehetőségeket, amikor tudom úgy alakítani, hogy ne a tapsvihar közvetlen közelében legyünk, csak kellő mértékű kihívást jelentsen. Így például mikor az irodában nagy közös szülinapozást tartunk havonta egyszer, akkor én az iroda másik felében Rufusszal tréningezek, amíg megtapsolják az adott hónap ünnepeltjeit.
Milyen módon befolyásolta a dog dancing az együttműködést és a kommunikációt közöttetek?
Előtte is részt vettünk ügyességi vizsgákon, és tanítottam neki rengeteg trükköt, de 1,5-2 percen keresztüli feszült koncentráció a másik rezdüléseire egy teljesen új szint. Ez a sport tényleg megköveteli, hogy folyamatosan figyeljünk egymásra, ami erősíti a kölcsönös bizalmat és megértést. A dog dancing gyakorlatok során megtanultam még jobban olvasni Rufus jelzéseit, és úgy érzem, hogy az ő bizalma és figyelme is tovább nőtt irántam. Ráadásul ez a fokozott együttműködés és kommunikáció nem csak a dog dancingben, hanem a mindennapokban is érezhetővé vált, ami külön öröm számomra.
Többször beszéltünk arról, hogy hosszabb pihenőt kellett tartanotok Rufus sérülése miatt. Hogyan hatott ez rátok, hogyan kezeltétek ezt a helyzetet? Illetve milyen most a visszatérés?
Őszintén szólva, ez borzasztóan megviselt minket. Sajnos a keresztszalag-szakadás viszonylag gyakori traumás sérülés, azonban ezek az esetek csak műtéti úton kezelhetők érdemben. A mi történetünk igazi saga volt: megtalálni a megfelelő ortopéd állatorvost, aki érdemben segíteni tudott Rufuson, sokkal tovább tartott, mint vártuk, mivel váratlan fordulatok és komplikációk is közbejöttek, amik jelentősen kitolták a felépülési időt. Végül sajnos úgy alakult, hogy az első műtétet követően sor kellett, hogy kerüljön egy másodikra is, így a normál 6 hónapos felépülési idő egy teljes évre nyúlt. Ez idő alatt természetesen nem volt lehetőségünk érdemi dog dancing gyakorlásra, és a nagyobb séták, futkorászás, illetve más kutyákkal való játék is kikerült a látótérből. Ezek helyét átvették a hidro- és fizioterápiás kezelések, valamint az otthoni mentális fárasztások.
Kifejezett nehézség volt, hogy Rufust nem lehetett egyik napról a másikra szélnek engedni, hanem fokozatosan kellett visszaszoktatni a korábbi, normál fizikai terheléshez és életformához. Ugyanakkor ez is tanulságos volt számunkra: Rufus akkor sem volt szomorú, ha épp csak három lábon tudott közlekedni, ő ugyanazzal a lelkesedéssel csinálta a dolgokat, mint előtte - csak a mi szívünk tört ilyenkor darabokra, hogy nem tudtunk azonnali megoldást nyújtani számára. Emellett pedig elmondhatatlanul partner volt mindenben: kezelések, vizsgálatok, fizioterápiás gyakorlatok, gyógyszerek bevétele során. Elfogadta azt is mindig, amikor nem lehetett játszani menni a többi kutyával vagy épp madarat kergetni.
Hihetetlen, hogy milyen fegyelemmel és türelemmel tűrte a számtalan hetet és hónapot, hogy végül visszatérjen a pályára és visszakaphassa régi, aktív életét. Még emberi szempontból nézve is az ő türelme és kitartása igazán inspiráló számomra. Büszke vagyok rá, hogy a táncpartnere lehetek ennek a csoda Rókafiúnak az élet rögös táncparkettjén.
Milyen tanácsot adnál azoknak, akik mostanában tervezik kipróbálni a dogdancing-et?
Azt javaslom, hogy kezdjetek fokozatosan: először fejlesszétek magatokat és a kutyátok alapvető engedelmességi feladatokban, és fektessetek időt és energiát a szociális kötődésbe, mielőtt belevágnátok a bonyolultabb trükkökbe és koreográfiákba. Kulcsfontosságú, hogy legyetek türelmesek és következetesek, valamint hogy a legjobb eredményeket pozitív megerősítéssel érhetitek el. Érdemes egy jó trénert vagy iskolát találni, ahol szakszerű segítséget és útmutatást kaphattok az alapok elsajátításához. És ami tényleg a legfontosabb: a dog dancing nem csak a versenyekről szól, hanem az együtt töltött időről és a közös élményekről is, amelyek erősítik a kapcsolatot köztetek és a kutyátok között. Élvezzétek a közös munkát, és örüljetek minden apró sikernek!
