Pár napja telefonon beszéltünk Dettivel. Ő a Mybulldogshop alapítója, gyakorlatilag indulás óta ismerjük és szeretjük egymást. Annyira hasonló értékrendet vallunk mindenben, hogy mostanra együtt sírunk és nevetünk. Kérdezte, hogy milyen babázni vállalkozás mellett, én pedig fecserésztem neki, hogy tündérbűbáj a gyerek, délelőtt alszik, mint a bunda, úgyhogy ha ügyesen osztom be az időm, akkor tudok Barfshopozni és még a háztartás sem szalad el. Igazából minden halál egyszerű, jól megértjük egymást, nem is értem, mi ez a dráma a babák körül. Amúgyis egy csomóan kezdenek vállalkozásba az anyukák közül, nekem „csak“ folytatni kell a hobbim.
Szerintem ezt a telefonbeszélgetést Mira hallotta.....
Most pedig itt ülök, mint egy megtépázott zombi, gondolkodom a szavakon, meg azon, hogy miért hívott Eszti öt perccel ezelőtt. Remélem a kérdését megválaszoltam. Ölni tudnék egy
.jpg)
energiaitalért – egyetlen függőségem, de persze azóta nem ittam, hogy megtudtam, Mira a pocakban van - , de egy kóláért, kávéért is hálaimát rebegnék. Utóbbiról a műanyagmentes július miatt mondtam le, merthogy több millió kis kapszula szennyezi a bolygót... igen, igen, de akkor is életet mentene most.... Percenként megyek megnézni a gyereket, mert folyton behalluzom, hogy már vörösödik a feje, már visszatartja a levegőt, és mindjárt kitör....és akkor vigasztalhatatlan, szóval jobb megelőzni a bajt.
Istenem, csak hasfájós gyereke ne legyen soha az embernek....
Merthogy az non-stop üvöltés, az utolsó idegszáladon játszott kíméletlen macskazene.
Úgyis te vagy a hibás
Akármi van, ha bömböl a gyerek, magamnak úgyis én vagyok a hibás. Mert mi van ha beteg, és ha beteg akkor biztos azért, mert Karma mintha megnyalta volna, én pedig nem voltam elég gyors, hogy visszafogjam. Beadtam-e neki a laktáz-Espumisan-probiotikum kombót? Mi van, ha megfázott éjjel, mikor nyitva volt neki az ablak...? Tökmindegy, a végeredmény úgyis ugyanaz: borzasztóan szaranya vagyok.
Mindenki mást mond
És ha a fenti nem lenne elég, akkor jönnek a tanácsok ezer felől anyámtól a szomszéd néniig remélhetőleg még véletlenül sem egybevágva. Etessem igénye szerint, mert szomjas és szüksége van a közelségemre, aztán más meg azt mondja: háromóránként, hogy tudjon emészteni. Hordozzam kendőben, ültessem hintába, fektessem úgy, hogy lásson. Kapjon vizet, ne kapjon vizet. Hagyjam sírni kicsit egyedül, ne hagyjam, mert ilyenkor alakul ki az ősbizalom. Vegyem fel, ne vegyem fel. Lassan szerintem két sírás között kiröhög a gyerek, hogy a hatalmas önbizalmamat egy kétnapos sírással tudta totál a földbe döngölni.
Szóval, ha most kérdeznéd, milyen volt a délelőtt, tudtam-e Barfshopozni, azt felelném: peeeersze. Végre csend van. Tudom, hogy kéne valalamit csinálni, de nem jut eszembe mit is. Ülök, és bambulok előre belefeledkezve a másodpercmutatóba. Tik-tak.... jár egyáltalán az óra? Tegnap egy édesburi meghámozása volt másfél óra.
Ma megírom a babablogot... talán három óra szakaszokban elég lesz rá.
