A cookie-k segítenek szolgáltatásaink biztosításában. Szolgáltatásaink igénybe vételével beleegyezel a cookie-k használatába.
Termékek Menü

Az állatszeretők kiáltása

 

 

Naponta több ezer bajbajutott, elhagyott, kidobott, megvert kutyát lehetne megosztani csak a Facebook posztok alapján. A kutyát szerető ember pedig egy idő után megcsömörlik és még az is kilátástalan szélmalomharcnak érzi az egészet, aki nem ment naponta, nem keres kétsébeesve orvost, vagy helyet, élelmet, vagy bármilyen segítséget. Ma szembejött velem Ő - a Kutyatár Természet- és Állatvédelmi Alapítvány védence és kifakadtam.... annyi mindent nem értek....

 

Elfogadom, hogy sok ismerős és ismeretlen szerint totál fura, amit mi, kutyaimádóként csinálunk. Elfogadom, hogy minimum egy szemöldökfelhúzás jár azért, hogy nálunk a kutya felmehet a kanapéra, hogy úgy intézem a napjaim, hogy séta, hétvégenként pedig akár hosszú kirándulás is beleférjen. Furcsa, hogy egy-egy programra kutyával érkezek, furcsa, ha sportolunk, új mozgásformát próbálunk ki. Az pedig végképp furcsa, hogy a kutya kajáját mi állítjuk össze és ráadásul változatosan húsféléket kap, vagy ha elutazunk és nem tudjuk a családra bízni, úgy adjuk be napközibe, hogy a kutya nem egy ketrecben van, hanem ugyanúgy mozog és bandázik - és ennélfogva a szállása közel annyiba kerül, mint a mienk. Elfogadom, hogy ez sokaknak túlmegy azon a bizonyos határon, hogy megkapom, hogy gyerekpótlék (nem az), hogy hány ember éhezik, és igen, azokat a bizonyos pillantásokat akkor is észreveszem, ha épp  vendégként takargatni próbálod.

DE EZT NEM TUDOM ELFOGADNI.

Kedves nem-, vagy alig kutyások! Mi, akik "túlszeretjük", "túlcsaládtag", a "másikvéglet", szóval mi naponta szembesülünk azzal, hogy kutyák ezrei, tízezrei ilyen állapotban vannak! Ez egy picit sem túlzás, és egyáltalán nem elszigetelt eset! Nem egy idióta a sok közül, nem egy darab gyökér, aki rohadjon meg a börtönben. Emberek tízezrei mászkálnak köztünk minden egyes áldott nap úgy, hogy ezt teszik a kutyájukkal otthon! És ha ezt teszi a kutyájával, mit tesz a családjával? A gyerekével?

Kedves nemkutyás, vagy aligkutyás barátom! Tudod mi megy Magyarországon 'állattartás' címszó alatt?

Apró ketrecekbe zárva, agyonszaporítva csak a pénz miatt elrohasztják a kutyákat - szó szerint. Kölyköket szuszakolnak levegőtlen furgonokba és indítanak Olaszország, vagy a nyugat felé, hogy aztán a fele kölyök belepusztuljon az útba. Vagy csak költözéskor se szó se beszéd a házba bezárva, vagy láncra kötve otthagyja az új tulajnak. Vagy munkát vállal külföldön, eltűnik hetekre-hónapokra és az állatát sorsára hagyja a portáján! Vagy csak szimplán magasról szarik bele, azt se tudja hol jár, merre van, kóborol-e, felcsinálják-e. Nem az Ő gondja, majd földhöz vágja a kölyköket. Vagy kiteszi őket meghalni valami félreeső helyre. Rosszabb esetben még ki is köti, hogy szabadulni se tudjon a szerencsétlen. Nem hazudok: naponta mentenek szétlőtt kutyákat, baltával szétvert, tönkretett, megkínzott állatokat. Felgyújtottakat. Ház végében láncon rohasztottattakat: de úgy, hogy a nyakába a saját nyakörve vastagon bele van nőve.... belenőve, érted? 

 

Szóval kérdezem én, mert NEM ÉRTEM!

 

Ez miből lett? Milyen társadalmi folyamatnak lett ez a végeredménye? Ugyanis vidéken régen nem volt ilyen, és azt gondolom, normális, termelő vidékieknél most sincs. Az állat - legyen malac, macska, kutya - funkcióval bír, a gazdának fontos. Jól tartja: mert nem lesz hús, nem lesz élelem, ha nem ad enni a tehénnek, vagy ha nem becsüli a pásztorkutyát. Vagy nem jelez a kutya, ha tolvaj jön, mert ahhoz sincs ereje. Régen fajtakutyája csak az uraknak lehetett. Annyira, hogy az agarakat (lásd képen) vadászkutyaként nagyobb becsben tartották, mint az embert sokszor. Státuszszimbólum volt.

Mikor változtunk meg? 

Mikor kezdtük el ennyire nem becsülni az életet? Mióta megyünk el lehorgasztott fejjel állatkínzások mellett? Miért nem fontos a törvények, jogszabályok betartása, és betartatása? Miért nem előzik meg a problémát, holott a jogszabályi feltételek, a betartatásért felelősök megvannak! Miért tussolnak el a jegyzők, miért nem foglalkozik vele a Rendőrség, miért nem kerül börtönbe? Miért nincs visszatartó erő?

Nem azt kérem, hogy engedje fel mindenki a kanapéra a kutyát, de még csak azt sem, hogy sétáltassa minden nap. De legalább az életet becsülje már meg mindenki!

 

Az agár képe a linken elérhető: https://www.facebook.com/kutyatar/posts/1936979729761820?__xts__[0]=68.ARBuZczyt3seE7-iRnrvSgbO38_dsJshRPDr5HjdrG6PvrzfF61cS70pyef3exN-QXyWRAtyzsX28sDl0dQi09kv2z-G1dZYnI3n0knYnqj_jPZak88chQgIsj43_ZcWVHpqb-08MLsLaM9DHhSFHq4tGKo1PHLWLpc8J7kNMuo_uqGtH-2BlFqfZJFWIng2d0_SJHURjLEOjjiMD2DQaalMp1dpizDfScA3HbRFCe0dQ8VYpaLjnYmepKEzY8yrpbvD3I8wCH6ftSAbCfDeGiXg_KChm_v2Jpm5GGLP-UF_AKyjf4k39wObzya4i3MSB4w6KgSArBpSdUuqTcHLKQCFew&__tn__=C-R

Tartalomhoz tartozó címkék: hír blog