A cookie-k segítenek szolgáltatásaink biztosításában. Szolgáltatásaink igénybe vételével beleegyezel a cookie-k használatába. Rendben
Termékek Menü

A kutya nem válogat, csak Te!

Még első boltunk nyitásakor történt meg az alábbi eset: bejött egy vásárló, és lelkesen vizslatta a rágókákat, jutalomfalatokat, amik kis kosárkákban sorakozva vártak a kutyákra. Akkor még nagyon kevés szőrös rágókánk volt, meg sem lepett, hogy a vevőnk teljes megdöbbenéssel az arcán forgatta a szárított marhafület. Rámnézett és őszinte sajnálattal az arcán azt mondta: ,,szegény boci!“ Majd gondosan visszatette és habozás nélkül sorolta: „egy csomag marhavesét, két csomag marhahúst kérek“.

 

 Ebben a cikkben azt próbálom körbejárni, milyen ambivalens néha a vásárlóink, vagy akár nyersesek kapcsolata azzal a ténnyel, hogy húsokat etetnek a kedvencükkel.

 

1. Szőr és sokk

A fenti történet remekül példázza, hogy a vásárlóink néha össze se kapcsolják, hogy annak a szőrös kis kedves bocifülnek a tulajdonosát veszik meg, amikor lépet, szívet, vagy épp marhanyesedéket kérnek. Valahogy a szőr látványa visszarángatja őket a valóságba, hogy itt mégiscsak állatokat árulunk táplálékként. Ilyenkor szembesülnek azzal, hogy itt egy élet múlt el és a kutyájuk tényleg ragadozó, a hús pedig nem a frigóban terem. Viszont azt is megfigyeltük, hogy egy éve még sokkal nagyobb megrökönyödést váltott ki a szőrös marhafül látványa, mint ma a szőrös nyúl, vagy épp szarvasfül, esetleg a patás őzlábak. Mi ezeket nem valami morbid humorból tartjuk, és a vásárlóink sem ezért vásárolják: a szőr rost, remekül pucolja a beleket és igazán természetközelivé teszi a táplálkozást egy olyan ragadozó állat számára, mint amilyen a kutya.

 

2. Melyik állat cukibb?

 

Hasonlóan fel tud háborítani egy másik téma is. Mintha egyik állatnak kevesebb értéke lenne, mint a másiknak. Boldogan posztolunk ezerféle képet a Facebook csoportunkba a napi marha, vagy épp csirkemenüről, halakról és fürjekről. Mégis mintha egy-két állat elsőbbséget élvezne. Mindig van egy-két ember, aki felháborodik ha lóval, csincsillával, vagy ne adj ég, szőrös kis nyuszival eteti valaki a kutyáját, és nem teszi mérlegre, hogy esetleg allergia okán, vagy szórakozásból teszi-e meg. A marha, a csirke, a pulyka rendben van, de hát a nyuszi azért mégsem. Hisz olyan édesen tudja mozgatni a nóziját.... és az a farkinca...

Ki határozza meg, hogy melyik állatnak több az értéke, mint a másiknak? Számomra ugyanolyan kedves a marha, vagy épp a csirke, mint a szőrös tapsifüles. Minden állatnak vannak érzései, lelke, egytől egyik csodálatos a Föld minden teremtménye. 

Közöttük csak az tesz különbséget, hogy egyikük növényevőnek, másik pedig épp ragadozónak született. Az egyik préda, a másik pedig egy adott helyzetben vadász, aztán lehet később őt eszik meg. Az élet nagy körforgása.

,,Minden ami él, egymáshoz kötődik, egyensúlyban áll. A király dolga, hogy érezze az egyensúlyt, vigyázzon a teremtményekre a szorgos hangyától a fürge antilopig.

Akkor miért eszünk antilopot?

Várj Fiam, mindjárt megmagyarázom. Ha majd meghalunk a testünkből fű növekszik, az antilop pedig füvet legel. Látod, Fiam, így válig teljessé az élet végtelen körforgása.“ /Oroszlánkirály/

 

A természet kegyetlen törvényei, amikről képesek vagyunk megfeledkezni. Attól, hogy mi az évezredek alatt úgy alakítottuk életünket, hogy egy kényelmes fotelből, kakaóval pislogunk ki a téli hidegbe, attól odakint a természet még ugyanúgy játsza kegyetlen játékait. A gyengébb elpusztul, az erős megmarad. Egyik préda lesz, másik megeszi, hogy aztán elpusztuljon végül az is, és testéből fű nőjön ki, ami majd táplálja a növényevőt.

Egyik állat, egyik élőlény sem ér többet a másiknál és mindegyiknek pont ugyanannyi joga van az élethez.

 

3. Hús és nyesedék, tüdő? - fúj

Tombol a nyesedék-és húsmánia. Csodaszép húsokat szeretnének a vevők, mintha maguknak, és nem a kutyáknak vásárolnának. Pedig a természet ennél jóval egyszerűbben és logikusabban működik: ha együtt dolgozva a falka leterít egy nagyvadat, akkor egy-egy tagnak lehet csak a gége, máskor  pedig csak egy darab húscafat jut. Mindent elpusztítanak, semmi sem veszik kárba: a lakomák végére már csak a csupasz, emészthetetlen csontok emlékeztetnek az áldozatra: néha még azok is itt-ott szétszórva, egymástól akár húsz méterekre, ahogy csócsálva, játszva szanaszét hordták a vadak. Máskor, ha egy apró nyulat terítenek le, szőröstől bőröstől elfogyasztják. A kutyád pont ilyen ragadozó: nem válogat, nem fogja csak a felsálat, bélszínt, combot elfogyasztani. Nincs ízlése, sem szépérzéke, nem befolyásolja a látvány. Hidd el, pont annyira fog örülni egy marhagégének, mint a marhacombnak, sőt, szüksége is lesz rá. Különösen a kölyköknek, akiknek még fontos is, hogy tüdőhöz, kollagénben gazdag gégéhez, vagy épp zöldpacalhoz jussanak. A te feladatod, hogy gazdiként tudatosan és hosszútávon biztosítsd a kiegyensúlyozott táplálkozást, úgy, hogy abba beleférjen minden: a szemnek vonzó hús és a kevésbé ,,szexi“ részek is.

 

 

Tartalomhoz tartozó címkék: hír blog